Fényszennyezés

Kapcsolat az egyéb szennyezésekkel

Ma már egyre ismertebb a fényszennyezés fogalma, de még mindig sokkal kevesebben tudják miről van szó, mint a többi szennyezés (víz és a légkörbe jutó gázok, füst, por) esetén. Maga a kifejezés sem tökéletes, hiszen légszennyezés esetén a levegőbe, vízszennyezés esetében a vízbe jutó szennyezésről van szó – itt viszont maga a fény a szennyező anyag, ami megint csak a levegőbe vagy a vízbe jut el. Az elnevezés azonban annyira elterjedt, és egyértelművé vált ebben a formában is, hogy már nem érdemes változtatni rajta. Hasonló a helyzet az angolban is: lightpollution, ami szó szerint a magyar kifejezésnek felel meg. A nevezéktan szempontjából az is félrevezető lehet néha, hogy igazából szennyezésről akkor beszélhetünk, ha ismertek a kritikus határok, amely fölött szennyezésről beszélhetünk – egyébként csak fényterhelés lenne a jogos. Sajnos a határok meghatározása gyakorlatilag lehetetlen – nagyon sok tényezős, hogy éppen mikor és hol mennyi az a fénymennyiség, ami már kritikus lehet. De nem csak a fény esetén van ez így.

Még napjainkban is vitatkoznak a szakemberek is arról, hogy mi lehet a fényszennyezés legjobb definíciója. A légszennyezés klasszikus definíciójából indulunk ki, akkor azt kell néznünk, hogy mennyi részecske, mennyi anyag van a levegő egy köbméterében. Akár a légszennyezésre alkalmazott definíciót is használhatjuk, például a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Kormány rendelet alapján: „légszennyező anyag: a levegőben lévő és az emberi egészségre vagy a környezet egészére valószínűsíthetően káros hatást gyakorló anyag; légszennyezés: légszennyező anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékű levegőbe juttatása”. Itt is eleve nehézség, hogy nem mindig dönthető el ugyanazon anyagi összetevőről sem, hogy az természetes vagy emberi eredetű hozzáadott mennyiség. Így van a szén-dioxid esetében is: a légkör természetes összetételén belül elengedhetetlen ez az anyag, hiszen a növényi élet nem lehetséges nélküle. Egy szén-dioxid molekulát kiválasztva nem tudjuk megmondani, hogy az ott lenne-e a levegőben az emberi civilizáció nélkül, vagy éppen valamilyen tüzelő vagy üzemanyag elégetéséből származik.

Mi történik a fény esetében, ha ebből a definícióból indulunk ki? Vizsgálhatnánk azt, hogy hány fényrészecske, foton tartózkodik egyidejűleg egy egy köbméteres térrészben – ami az egyéb szennyeződésekhez hasonló definíció. A fotonok mozgásirányából még azt is meg tudjuk mondani egy bizonyos pontossággal, hogy az emberi eredetű vagy éppen a világűrből származó volt. Akár azt is mondhatnánk, hogy természeti környezetben minden foton szennyező, ami nem természetes eredetű. Azonban a fényszórás miatt a fény irányt változtathat a levegőben, egy távoli városból származó foton nem feltétlenül abból az irányból érkezik, hanem pl. az égbolt irányából. Így a fotonok sem választhatók szét természetes és antropogén eredetűekre. Az előző definícióban az is nehézkes, hogy nem mérhető úgy, mint a többi anyagi összetevő esetében. Ha a levegőmintát egy tartályba zárjuk, a benne levő metán vagy más szennyező molekula ott marad bezárva – a fény viszont azonnal eltűnik. Mindez egy jelentős különbség a többi szennyezéshez képest: Ha kikapcsoljuk a szénerőművet, a korábban kibocsátott szennyeződés még jelentős ideig a levegőben marad. Ha lekapcsolunk egy fényforrást, az abból származó fotonok emberi léptékkel azonnal eltűnnek: vagy eltávoznak a világűr irányába, vagy pedig elnyelődnek a talajszinten. Minden fényszennyezés ellen megvalósuló lépés azonnal érezteti pozitív hatását. A többi szennyeződés esetén a légkör vagy a vizek kitisztulása akár több évszázadig elhúzódhat…

Definíció a mérések alapján

A fényszennyezés térfogategységenkénti definiálása méréstechnikai szempontból is nehézkes, nem csak azért mert nem gyűjthetjük azt be egy tartályba. A mérhető, és jól definiált mennyiségek (ezekről részletesebben később lesz szó) általában a felületre érkező, vagy adott felületről kibocsátott fényteljesítményt jelentik. A környezeti szempontból fontos lehet például egy adott élettér adott felületére érkező teljes fénymennyiség – ami pl. a megvilágítás érték lehet. Akár egyszerű összehasonlítást is tehetünk, összehasonlítva a fényszennyezés okozta értéket a telihold hatására létrejövő megvilágítással. A településektől távol lévő erdőszélen vagy réten, az egy négyzetméterre jutó teljes fénymennyiség a teljes felső féltérből (hegyoldalon a megfelelő irányú térrészből) érkező fények összegeként jön létre. Ennek megfelelően az égbolt fényessége – egészen pontosan az égbolt adott térszögéből a megfigyelő irányába érkező fényteljesítmény (később belátjuk, hogy ez a fénysűrűség), egy fontos mennyiség. Így a településeken kívül az égbolt mesterséges fénylése és annak eloszlása egy jól mérhető mennyiség. Ez lehet az egyik mód arra, hogy kvantitatív módon jellemezzük a fényszennyezést. Egy település vagy ipari létesítmény szempontjából nézve a logika éppen fordítottan működik – itt a fényszennyezés mértéke megadható abból, hogy mennyi a teljes energia, ami fénnyel távozik az adott területről – ez a település teljes fényárama. Elvileg megadhatnánk egy küszöbszámot, hogy egy adott lélekszám esetén mekkora az a településről távozó fényveszteség, amit a településről távozik az égbolt irányába. Találhatunk tehát olyan mennyiségeket, amivel a fényszennyezés mértéke mérhetővé válik. Ezekre a mennyiségekre még részletesen kitérünk a fényszennyezés mérésével foglalkozó fejezetben. Azonban a fényszennyezés összetett jelenség, ezért a fényszennyezés definíciója is bővebb annál, mint a természeti környezetet érő megvilágítás vagy akár a települést elhagyó fényteljesítmény. Sokszor célszerű a fényszennyezés hatása szerint is kibővíteni a fényszennyezés definícióját – már csak azért is, mert a küszöbérték nehezen definiálható önmagában ezekkel a mennyiségekkel – ismernünk kell a fényszennyezés hatásait is.

Definíció és jogi szabályozás

A hazai jogrendszerben egy definíciót találunk a fényszennyezésre. 2012 augusztusától a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) kibővült a fényszennyezés kezelésével és a következő meghatározást adja: „Fényszennyezés: olyan mesterséges zavaró fény, ami a horizont fölé vagy nem kizárólag a megvilágítandó felületre és annak irányába, illetve nem a megfelelő időszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz, beleértve az élővilágra gyakorolt negatív hatásokat is.” Az OTÉK meghatározásából is látszik, hogy a fényszennyezés egy összetett jelenségkör. Érdemes külön-külön megvizsgálnunk mit takar ez a fogalom. Az egyik fontos szempont, hogy a mesterségesen kibocsátott fény mennyire hasznosul ott és akkor és olyan mértékben ahol és amennyire szükség van rá. Például a járdára jutó, biztonságos közlekedéshez szükséges fény nem tekintendő szennyezőnek. Viszont ha a világítóberendezés olyan, hogy abból a szomszédos ház tetejére is jut fény, vagy akkor is teljes erővel világítunk, amikor senki sem sétál azon a területen, az már fényszennyezésnek számít. A józan ész is azt diktálja, hogy az égbolt irányába, pontosabban a horizont síkja fölé távozó fénysugarak mindig fényszennyezőek, hiszen azok nem világítanak meg semmilyen objektumot, úttestet, járdafelületet ahol arra szükség van. Persze vannak akik ezzel vitába szállnak – pl. azok, akik egy létesítményre „diszkófényekkel” hívják fel a figyelmet. Az ő gondolkodásuk szerint ez a fény hasznosul, hiszen a fénynyaláb látható és talán odacsalogatja a vásárlókat, vendégeket. Azonban ezekben az esetekben is eléggé kérdéses az, hogy valójában mekkora a tényleges reklámértéke az égre vetülő fényeknek. Agy egyértelmű tényt el kell fogadnunk: Ha összehasonlítjuk a néhány potenciális ügyfél pupillaméretét a fényszennyezéssel terhelt környezet felületével, a hasznosulás elhanyagolható… Tény, hogy ilyen esetekben logikus érvekkel nem mindig hatjuk meg a szórakozóhely tulajdonosát, ezért szükséges az, hogy ezeket az erősen fényszennyező forrásokat törvényi rendelettel kizárjuk – ezt elvileg jól megteszi az OTÉK adta szabályozás. A diszkófény egyértelműen a horizont fölé irányul, ezért nem felel meg az előírásoknak. Nehéz kérdés a megfelelő időszak meghatározása. Sajnos az érvényes európai szabványok az útvilágítás szempontjából nem tesznek különbséget az esti csúcsforgalom és az éjszaka között – pedig sok helyen jelentősen csökkenteni lehetne az éjszaka közepén a megvilágítási szinteket. Azok a helyek – például egy bevásárlóközpont parkolói –, ahol éjszaka zárva vannak, vagy nem működnek viszont egyértelmű lehetőséget adnak a fényszennyezés csökkentésére megfelelő fényáram korlátozással. Az OTÉK definíciójának első része a fénykibocsátás módjára utal. Ebből a részből sajnos kimaradt az, hogy a fény spektrális összetétele is nagyon fontos szempont lehet – hiszen pl. a kék tartományban erősen sugárzó világítás ökológiai és egészségügyi szempontból is sokkal károsabb lehet (erről részletesebb információ a fényszennyezés ökológiai hatása című fejezetben található). A definíció második része a fényszennyezés hatására koncentrál, magyarázza azt, hogy a korábbi tényezőkre miért fontos odafigyelni. Ezek is nagyon fontos aspektusok, hiszen a fényszennyezés negatív hatásaira hívja fel a figyelmet. Ökológiai szempontból a környezetet érő hatás egyértelműen előkerül – ha a megvilágítás károsítja az élővilágot, akkor az egyértelműen fényszennyezést okoz. A káprázásra megvannak az egyértelmű szabványos definíciók, talán ez a fényszennyezés egyik legrégebben ismert formája. Ha nem a megfelelő helyre világítunk, és emiatt erős fényhatás éri az arra közlekedő embereket, akkor az zavar a megfelelő látásban. Aki éjszaka vezetett autót, egyértelműen találkozott a jelenséggel – akár a szemből jövő másik járműből, de sokszor reklámtáblákból, díszvilágításból eredő zavaró fényhatások miatt. A káprázás szempontjából a kritikus az, miként aránylik a kápráztató fényforrás fénysűrűsége a környezetéhez képest – hiszen ez határozza meg, mennyire akadályoz a ténylegesen megfigyelendő terület látásában. Fontos, hogy az OTÉK fényszennyezés definícióban szerepel az égbolt mesterséges kifényesedése. Ezt tekintjük úgy is, mint egy negatív hatást, hiszen hatására lecsökken az égitestek, csillagok, a Tejút láthatósága. A városok fénykupolái károsan hatnak az éjszakai tájképre – egy-egy terület elvesztheti jellegzetes éjszakai jellegét, a természetes környezethez hozzátartozik a fölötte lévő csillagos égbolt látványa is. Az éjszakai égbolt fénylése másrészt a méréstechnika, azaz az alapvető definíciók szempontjából is fontos. Az égbolt fénysűrűsége az a mennyiség, amelyik az egyik jó mennyiségi leírást adhatja. Az éjszakai égbolt fénylésében általában a települések fénykupolája dominál: Különösen a városok irányában jól látható a város fölötti légrétegből szóródó fény, amelyet sokszor az egyéb légszennyezésből származó aeroszolok jelenléte tovább növel, ezek tényleges kupoláknak látszódnak a városok felett. De nem csak a település irányában növekszik meg az égbolt fénylése, hanem gyakorlatilag minden más irányban is, habár kisebb mértékben.

Furcsa árnyékok

Habár díszítő jelleggel jött létre a világítás, az alulról érkező fény nem természetes árnyékot vet, nem illik a régi épülethez a megoldás.
Eger, Dobó utca.

Védekezés...

A portál tulajdonosának a szőnyeggel sikeredett jelentősen csökkenteni a fényszennyező hatást. Ebben az esetben egy jó megoldás, de elkerülhető lett volna, ha nem telepítenek oda is ilyen fényvetőt.